Spanyol bajnoki döntő a Camp Nouban

Montázs: Pablo Futre

Vajon a Camp Nouban is meglesznek még az Atlético bajnoki álmai? - kérdeztük januárban a két spanyol listavezető madridi összecsapásának kapcsán. Akkor talán kevesen feleltek határozott igennel, ám Diego Pablo Simeone csapata alaposan meglepett mindenkit. Szombaton a Camp Nouban a bajnoki címért játszik az Atleti, méghozzá a Barcelonánál előnyösebb helyzetből indulva.

Amikor a 95. percben Adrián a tizenhatoson belül megtolta a labdát és jobbal eltekerte a hosszú felső sarok irányába, a közel 55 ezer piros-fehér drukker szemében felcsillant a remény. Egy pillanatra úgy tűnt, az Atlético végül felülkerekedik a Málagán és 18 év után újra megszerzi a spanyol bajnoki címet. Ráadásul az utolsó előtti fordulóban, esélyt sem hagyva a Barcelona számára. A Málaga elleni mérkőzésen a madridiak talán több szarvashibát követtek el, mint az egész bajnoki idényben összesen. Az andalúzok góljánál a hatalmas tét még a kötélidegekkel bíró, Zamora-díjas Thibaut Courtois kapuson is kiütközött. Adrián lövése azonban egy csapásra véget vethetett volna a matracos szurkolók 95 percen át tartó szenvedéseinek, ha Willy Caballero, a Málaga hálóőre nem üti ki a kapu bal felső sarkába tartó labdát, megőrizve ezzel az 1:1-es végeredményt. A Vicente Calderón Stadionra csend borult.

Úgy tűnt, az Atlético de Madrid mégsem tud kibújni a bőréből. A klub, amelyre a spanyol futballtársadalom hosszú évtizedek keserű tapasztalatai alapján a balszerencse stigmáját tette, Cholo Simeone megjelenésével visszanyerte elveszettnek hitt tartását. Az Európa Liga-duplázás, első alkalommal még Quique Sánchez Flores vezetésével, valamint a spanyol Király Kupa tavalyi elhódítása a Santiago Bernabéu Stadionban fényesen jelezték a madridi csapat újkori sikereinek beköszöntét. Simeone nem csak a játékosok önbizalmát erősítette meg, hanem néhány év alatt egy egész klub önbecsülésére hatással volt. Az Atlético utolsó bajnoki címének elnyeréséhez 1996-ban még játékosként egymaga 12 góllal járult hozzá; a Málaga ellen ebből egy is elég lett volna a piros-fehérek újabb bajnoki trófeájához. A jubileumi tizedikhez.

Az Atlético szurkolóinak végül még egy hétig izgulniuk kell, miközben az FC Barcelona egy idény botladozását követően reményt kapott bajnoki címének megvédésére. Ehhez azonban hazai pályán mindenképpen le kell győznie a madridiakat, akiknek már egy döntetlen is elég a bajnoki címhez. Mivel az Atlético a Primera División legkevesebb gólt szenvedett alakulatának számít ebben az idényben, a Barcelona háza táján elsősorban a Málaga ellen látott hibák megismétlődésében bízhatnak. Kérdés, vajon Diego Godín visszatérése a piros-fehér védősorba megnyugtathatja-e a madridiak idegeit a Camp Nouban, ahol a málagainál összehasonlíthatatlanul veszélyesebb támadók alkotják majd az ellenfél csatársorát. A védők mellett a szakmai stábok sem lehetnek nyugodtak, hiszen Neymar illetve Diego Costa sérülése barcelonai és madridi oldalon is komoly kérdéseket vet fel.

Az 1940-es évek két "bajnoki döntőjét" követően ismét az utolsó fordulóban, a két listavezető összecsapásán dől majd el a bajnoki cím sorsa Spanyolországban. A tét látszólag ugyanaz, a trófea elhódítása mégis teljesen mást jelent a két klub számára. Míg az Atlético történelmet írni utazik a Grófok Városába, a másik oldalon Lionel Messi úgy fogalmazott: egy esetleges bajnoki cím még nem biztos, hogy feledteti az idény kudarcait a katalánok számára. Vajon ezek a gondolatok visszatükröződhetnek majd a játékosok mentalitásán, amikor a barcelonai Camp Nouban, közel 100 ezer néző előtt a bajnoki címért csapnak össze? Ha nincs Willy Caballero, az Atlético játékosait már a bajnoknak járó díszsorfal fogadta volna a stadionban, a szombat esti döntőben azonban ez a felállás immár merőben szokatlan lenne a Barcelonától.