Oldalak

A madridi terrorcselekmények évfordulójára


Tragikus évfordulóra emlékeznek Spanyolország-szerte, miután iszlám fundamentalisták 2004. március 11-én Madridban követték el Európa történetének legpusztítóbb terrortámadását. Az ún. 11-M (a dátum spanyol rövidítése alapján) 191 halálos áldozatot követelt, belpolitikai következményei pedig valóságos árhullámként söpörtek végig Spanyolországon. A tragédia 10. évfordulójának margójára.

Noha az iszlám terrorfenyegetés szeptember 11-et követően közel sem számíthatott alaptalannak, a madridi vonatmerényletek megdöbbentették az európai közvéleményt. A José María Aznar néppárti miniszterelnök által vezetett spanyol kormány az első pillanattól kezdve az ETA baszk szeparatista szervezetet nevezte meg a terrortámadás felelőseként és azonnal megkezdődött a Néppárt és a Spanyol Szocialista Munkáspárt közötti nyilatkozatháború is. Mindössze három nappal a parlamenti választások előtt Spanyolországot kommunikációs káosz és általános társadalmi döbbenet kerítette hatalmába. A regionális szeparatizmus évtizedes frusztrációja, valamint az ország iraki háborúban való részvételének árnyéka hirtelen súlyos társadalmi feszültségekben tört ki.

Salvador: egy anarchista koncepciós pere


"Kivégezték őket"
(foto: elpais.com)
Negyven év telt el Salvador Puig Antich, katalán anarchista kivégzése óta, aki a Franco-rezsim egyik utolsó koncepciós perének vált áldozatául. Halálos ítéletének körülményei a mai napig tisztázatlanok, kivégzésének negyvenedik évfordulója pedig könyvmegjelenéseket és egy halvány reményt hoz az egykor történtek megismerésére.

Salvador Puig Antich munkás családban született Barcelonában, politikai jellemfejlődését apja köztársaságpárti öröksége mellett az 1968-as párizsi események is meghatározták. A Franco-rezsim elnyomása miatt illegalitásban működő baloldali mozgalmak közül Puig csakhamar az anarchizmus irányába tolódott, egyetemi tanulmányait követően több barátjával együtt belépett az Ibériai Felszabadító Mozgalomba (MIL). Az anarchista szervezet az 1960-as és '70-es évek fordulóján pénzintézeteket támadott meg és intenzív kapcsolatokat folytatott a rezsim elől francia emigrációba kényszerült baloldali csoportokkal, miközben szamizdat-kiadványokat is megjelentetett.