Gernika bombázása (1. rész)

Szomorú eseményre emlékeztek nemrég Spanyolország-szerte, hiszen április 26.-án volt Gernika bombázásának 75. évfordulója. A baszk kisváros földig rombolása a Spanyol Polgárháború egyik legsötétebb, egyszersmind leggyakrabban emlegetett fejezetei közé tartozik, mindenekelőtt Pablo Picasso Guernica című festményének köszönhetően. A madridi Reina Sofía Múzeumban található kép a világ legismertebb képzőművészeti alkotásainak egyike. Gernika bombázásának történetét ezzel szemben jóval kevesebben ismerik. A KultúrTapason most két részletben olvashattok mindezekről.

forrás:annefrank.org

Hét évtizeddel a Spanyol Polgárháborút követően még mindig vannak olyan alkalmak, melyek felbolydítják az ibériai politika folyását, és egyben a közvélemény történelmi emlékezetét is. Gernika bombázásának kerek évfordulója is ilyen alkalmat jelentett április hónap végén, miután radikális baszk politikusok felvetették: János Károly spanyol királynak bocsánatot kellene kérnie a baszk kisváros 75 évvel ezelőtti lerombolásáért, csakúgy mint azt Németország tette 1998-ban. A felvetés jól mutatja ugyanakkor a bombázás ejtette történelmi sebet, aminek mértékéről a korabeli politikai és művészeti reakciók is hűen árulkodnak.

Az 1937. április 26.-án végrehajtott szőnyegbombázás nagyon hamar a háború okozta értelmetlen szenvedés szinonimájává vált. Mindamellett, hogy a köztársaságpártiak és szövetségeseik (elsősorban a Szovjetunió) csakhamar propaganda-célokra használták fel a fasiszta pusztítás bizonyítékaként, később számos művész is emléket állított a bombázásnak. Kétségkívül a legismertebb ezek közül Pablo Picasso Guernica című kubista olajfestménye, amely még ugyanabban az évben készült - nem elhanyagolható módon a Köztársaság megrendelésére. Picasso köztársaságpárti művészként honorárium nélkül készítette el legismertebb művét, ezzel pedig maga is hozzájárult a baloldali ellenálláshoz és részese lett a konfliktusnak. A kor spanyol művészei nagy többséggel a Köztársaság oldalán álltak, ennek köszönhető, hogy a felkelők győzelmét követően mások mellett Pablo Picasso is Párizsba emigrált.

A világhírű képet az 1937-es Párizsi Világkiállításon mutatták be, ahol a Spanyol Köztársaság egyik első számú propaganda eszközévé válhatott. A náci Németország és a Szovjetunió kulturális versengése által meghatározott kiállításon a Köztársaság a világ figyelmének felhívását tűzte ki fő célul az alig egy éve folyó polgárháborúra. A festmény később is folytatta ezt a misszióját, hiszen Párizs után több nagyvárosban is bemutatták az elkövetkező években. A mű Skandináviában és Anglia több városában is megfordult, a legnagyobb hatást minden bizonnyal Londonban keltve. A polgárháború befejezése után Pablo Picasso mellet a Guernica is "emigrációba vonult", a művész döntése nyomán a new york-i Modern Művészetek Múzeumába (MoMA) került, és csupán 1981-ben a diktatúra bukása után tért vissza Spanyolországba. 44 évvel Gernika bombázását követően.