A katalán és a baszk szurkolók is kifülyülték a spanyol himnuszt

Az elmúlt pénteken lejátszott labdarúgó Király Kupa döntője közel egy hétig tartotta lázban Spanyolországot, a sportszakmai kérdésekről ezúttal mégis a szokásosnál jóval kevesebbet beszéltek. A baszk Athletic Bilbao és a katalán FC Barcelona részvételével zajló döntő elsősorban a pályán kívül történtek miatt vált emlékezetessé, hiszen a közel 55 ezer néző elsöprő többsége kifütyülte a spanyol nemzeti himnuszt. Amire számítani lehetett, megtörtént.

A himnuszhoz felsorakozó játékosok

A spanyol labdarúgó Király Kupa (Copa del Rey) történetének két kiemelkedően legeredményesebb futballklubja az immár 26-szoros győztes FC Barcelona, valamint a 23 diadallal rendelkező, a hagyomány szerint „kupa királynak” nevezett Athletic Club de Bilbao. Noha a torna 2009-es döntőjébe a Barcelona mellett általános meglepetésre bejutó baszk egyesület fellépésére sokan a klasszikus spanyol futball reneszánszaként tekintettek, a három évvel ezelőtti valenciai finálé végül János Károly spanyol király valamint a spanyol nemzeti himnusz kifütyülése okán vált emlékezetessé. Ilyen előzményekkel készültek Spanyolországban az újabb klasszikusnak számító döntőre, amelyet múlt pénteken a madridi Vicente Calderón Stadionban rendeztek.

A spanyol sajtó a hét elejétől kezdve kiemelkedő terjedelemben foglalkozott a kupafináléval, nem mellőzve annak politikai vetületeit sem. Miközben az internetes fórumokon és közösségi oldalakon korábban is számítani lehetett a szélsőséges nacionalista felhívások és kommentárok megsokszorozódására, a mérkőzés végül meglepően éles politikai szóváltásokat is magával hozott. Miután a katalán és a baszk klub is markáns nemzeti karakterrel bír, a kongresszusi képviselettel rendelkező nacionalista pártok a mérkőzést a nemzeti identitástudat megerősítésére, valamint a nem hivatalos katalán, baszk és galíciai labdarúgó-válogatottak legitimálására kívánták felhasználni. A kommunikációs háborút végül azonban mégsem a radikális pártok robbantották ki.

Esperanza Aguirre

Madrid Autonóm Tartomány néppárti elnöke, Esperanza Aguirre előbb egy keddi rádióinterjúban, majd a sajtó érdeklődésére úgy fogalmazott, „Spanyolország kupája” kapcsán nem szabad teret engedni a radikális megnyilvánulásoknak. „Amennyiben megtörténik a [himnusz] kifütyülése, a mérkőzést félbe kell szakítani, és másutt, zárt kapuk mögött lejátszani. Higgyék el, nem ismétlődne meg még egyszer ilyen.” – jelentette ki az elnök asszony. A nyilatkozat a kormányon lévő Néppárt (Partido Popular) soraiban is zavart keltett, az elnök asszony szavait rögtön számos párttársa próbálta újrafogalmazni, minél inkább tompítva az Aguirre által megütött markáns hangvételen.

Antonio Basagoiti

A katalán és a baszk szurkolók körében egyszerre közellenséggé váló madridi elnök asszony kijelentése politikai nyilatkozatháborút robbantott ki. Antonio Basagoiti, a Néppárt baszkföldi szervezetének vezetője éles kritikát fogalmazott meg mind a radikális pártok kongresszusi akciója, mind pedig Esperanza Aguirre kijelentéseivel szemben. Basagoiti emlékeztetett, a himnusz kifütyülése mellett a madridi futballstadionokban gyakran látható falangista jelképeket, és a szélsőséges madridi szurkolók által felhangzó „Baszkok dögöljetek meg!” (sic) rigmusokat sem tartja elfogadhatónak. Kevésbé éles hangú, ugyanakkor szintén kritikus véleményt fogalmazott meg Patxi López, a Baszk Autonóm Kormány szocialista elnöke is, aki Aguirrének címzett nyílt levelében a mérkőzés átpolitizálása ellen emelte fel a szavát, és elítélte az elnök asszony mondatait.

Nyilvánvalóvá vált, hogy Esperanza Aguirre kijelentésével olajat öntött arra a tűzre, amely önmagától is meglehetősen nagy lánggal égett már. Noha a csapataikkal elutazó katalán és baszk szurkolók valódi ünnepként tekintettek a mérkőzésre, a politikai forrópontot követően sokan kendőzetlen véleményüknek adtak hangot a sajtóban. Miközben a nemzetiségi kérdések és a 2009-es botrány eredendően meghatározták a mérkőzés felvezetését, Aguirre szavai az érzékenyebb fülek számára a Franco-diktatúra évtizedei alatt alkalmazott politika szellemiségét visszhangozták. Miután kiderült, hogy a mérkőzés napjára spanyol szélsőjobboldali szervezetek tüntetést szerveznek, sokan a stadionon kívül is incidensektől kezdtek tartani.

Végül bárminemű botrány vagy összecsapás nélkül zajlott le a mérkőzés felvezetése, köszönhetően a baszk valamint a katalán szurkolók sportszerű viselkedésének. Az érvényes jeggyel rendelkező 20-20 ezer szurkoló mellett, az Athletic Bilbao csapatát becslések szerint még további 25-30 ezer hűséges drukker kísérte el Madridba, akik a mérkőzés napján szinte elfoglalták a spanyol fővárost. A szurkolótáborok fogadására kialakított sátrak környékén valóságos fesztivál hangulat uralkodott a nap folyamán. Miután a szélsőjobboldali tüntetés közel félezer résztvevőjét a rendőrségnek sikerült elkeríteni a katalán valamint a baszk szurkolók fő tartózkodási helyeitől, a mérkőzést megelőző órák a döntőre való békés felkészülés jegyében teltek el.

Amire viszont a hét folyamán mindenki számított, megtörtént. A díszpáholyban János Károly spanyol király vadászbalesete miatt a trónörökös, Fülöp herceg képviselte a királyi házat, és bár Esperanza Aguirre végül távol maradt az eseménytől, a szurkolók a mérkőzés folyamán folyamatos szitokáradatban részesítették a tartományi elnök asszonyt. Noha az uralkodó távollétében csupán a himnusz rövidített, királyi rendeletben meghatározott 27 másodperces változatát játszották le a stadionban, a fütyülés minden óvintézkedést felülírt. Hiába helyeztek el 72 darab, összesen közel 100 000 watt teljesítményű hangszórót a stadionban, a fütyülés szinte teljesen elfojtotta a nemzeti himnusz hangjait.

Az eseményekről a teljes spanyol sajtó beszámolt, ugyanakkor a mérkőzést megelőző napokkal ellentétben még a legnagyobb példányszámú politikai napilapok is legfőképpen a mérkőzés sportszakmai részével foglalkoztak. A nemzeti himnusz, valamint a monarchiát képviselő Fülöp herceg kifütyüléséről rövid tájékoztatásokat közöltek, hosszabb cikkek elsősorban a regionális központú lapokban jelentek meg. A barcelonai székhelyű El Periódico kiemelte, ez volt a történelem legrövidebb spanyol himnusza, amelyet egyedül a spanyol közszolgálati televízió (TVE) cenzúrázott közvetítése nyomán lehetett hallani, ahol a himnusz felerősítése mellett szinte teljesen lehalkították az ún. stadion atmoszférát.

Bár néhány szélsőséges jobboldali szervezet a 2009-es kupafinálét követően is felelősségre vonást követelt, jogilag a nemzeti himnusz kifütyülése hozzátartozik a véleménynyilvánítás szabadságához Spanyolországban. Éppen ezért kizárható, hogy az idei Király Kupa finálé történései bármilyen jogi következménnyel járnának, a sajtóreakciók pedig egyértelműen a továbblépésre engednek következtetni. Mint az korábban várható volt, az esemény elsősorban a radikális nacionalista pártok számára hozott politikai sikert, amelyet Esperanza Aguirre kijelentései csak fokoztak. A kormányzó Néppártnak láthatóan problémát okozott egy olyan kupadöntő kezelése, amelyre elsősorban nem a sportteljesítmények, hanem a politika miatt fognak majd emlékezni. A futballmérkőzésen a Barcelona 3:0-ra legyőzte az Athletic Bilbaót.

Az elemzés a Kitekintő külpolitikai portálon is olvasható.