Néppárti vétó a baszk radikálisok frakcióalakítására

Eseménydús hetet tudhatnak maguk mögött a spanyol parlamenti pártok tagjai, miután a frakcióalakítási folyamat a végéhez közeledik. Várhatóan a hét elején feláll az új néppárti spanyol kormány, amely hivatalos beiktatása előtt rögtön kellemetlen belpolitikai helyzetbe került. Noha a pártok többsége támogatta az Amaiur radikális baszk koalíció frakcióalakítását, a Néppárt (Partido Popular – PP) végül megvétózta a tervezetet, ami heves belpolitikai vitát váltott ki Spanyolországban. Az esemény jóval túlmutat a frakcióalakítás tényén és elsősorban a baszk békefolyamat szempontjából válik jelentőssé.

forrás: elmundo.es

Az elmúlt hét folyamán a pártok képviselői audiencián vettek részt János Károly spanyol királynál, és a hivatalos okmányok benyújtásával megkezdődtek az előkészületek az új spanyol Kongresszus felállítására. Ezzel párhuzamosan megindultak a találgatások arra vonatkozóan, hogy a baszk radikális pártokat tömörítő Amaiur vajon képes lesz-e a frakcióalakításra, és ha igen milyen formában. A baszk ún. abertzale baloldal koalíciója ugyanis nem felel meg minden tekintetben a házszabály által előírt feltételeknek. Noha a novemberi választásokat követően az Amaiur az önálló frakcióalakításhoz szükséges 5-nél több, egészen pontosan 7 képviselőt delegálhat a Kongresszusba, a százalékos eloszlás tekintetében nem éri el a minimumot. A házszabály ugyanis megköveteli, hogy az adott párt minden egyes választókörzetében legalább 15 %-os eredményt érjen el, aminek az Amaiur nem képes megfelelni.

A kialakult helyzet több szempontból is paradoxnak mondható. Az első számú ellentmondás abban rejlik, hogy elméletben az Amaiur 6 képviselővel saját parlamenti frakcióval bírhatna, 7-tel ugyanakkor már nem. Az abertzale koalíció ugyanis két tartományban, Baszkföldön és Navarrában indított jelölteket a novemberi választásokon, és noha előbbi esetében a legtöbb szavazatot kapó pártként problémamentesen teljesíti a 15 %-ra vonatkozó kitételt, Navarrában csupán 14,86 %-os eredményt ért el. Mindazonáltal a spanyol választási rendszer sajátosságai miatt ezzel az eredménnyel is küldhetett képviselőt a Kongresszusba, és most pontosan az egy navarrai hely miatt került távol a frakcióalakítás lehetőségétől.

Bármennyire is furcsának tűnhet, csupán 6 baszkföldi képviselőjükkel a radikálisok megalakíthatnák önálló frakciójukat, a 7. navarrai képviselő ugyanakkor már gátat szab ennek. Éppen ezért az Amaiur háza táján felmerült annak a lehetősége is, hogy csupán a 6 baszkföldi képviselő kezdeményezné a frakció megalakítását, a 7. pedig az önálló frakció nélküliek csoportjához csatlakozna. A spanyol sajtóban felröppent hírek szerint ugyanakkor nem ez az egyetlen kiskapu, amit az Amaiur fontolóra vett, hiszen felmerült egy navarrai koalíciós partner keresése is a Geroa Bai személyében. Noha elméleti szempontból egy ideiglenes paktum megoldhatná a radikálisok problémáját, a megegyezést politikai ellentétek hátráltatják. A választásokra alakult Geroa Bai elődjében ugyanis a radikális koalíció több pártja is szerepelt korábban, ám végül külön pártszervezeteket alkotva indultak novemberben.

Az Amaiur kijelentette, nem fognak mutatványokhoz folyamodni annak érdekében, hogy mindenáron saját frakciót alakíthassanak. A néppárti vétóval szemben ugyanakkor benyújtották fellebbezésüket, és pozitív kimenetelben bíznak. Annak ellenére, hogy az ítélet a házszabály által előírt, látszólag egyértelmű feltételek mentén született, a radikálisok első alkalommal is joggal várhattak számukra kedvező döntést. A Szocialista Párt (Partido Socialista Obrero Español - PSOE) hallgatása és a Haladás és Demokrácia Unió (Unión Progreso y Democracia - UPyD) elutasítása mellett az összes párt támogatta az Amaiur frakcióalakítását, és a precedensek is ezt vetítették előre. Korábban ugyanis volt már példa arra, hogy egy párt nem tudta teljesíteni a 15 %-os küszöböt, és ezekben az esetekben az ítészek a házszabály egy rugalmasabb olvasata szerint végül engedélyezték a frakcióalakítást.

Amennyiben a döntést helybenhagyják, a 7 abertzale képviselő kénytelen lesz az önálló frakcióval nem rendelkezők csoportjához csatlakozni, ami így könnyen túlzsúfolttá válhat. A csoporthoz tartozó, többségükben mindössze egy képviselővel rendelkező pártok érthetően szintén elutasították a döntést, mivel az nagyban korlátozná kongresszusi működésüket. A frakcióalakítás elsősorban ugyanis nem financiális kérdéseket vet fel, hanem a kongresszusi felszólalások időkeretekor válik fontossá. Egy esetleges Amaiur-integráció döntően korlátozná a kisebb pártok felszólalási lehetőségét, miközben a baszk radikális párt még így sem rendelkezhetne ugyanakkora időkerettel, mintha önálló frakcióval bírna.

„Politikai szempontból ez egy baklövés, mert ismételten az áldozat szerepét hagyjuk rájuk [a radikális baszk baloldalra]” – mondta a néppárti döntésre reagálva Patxi López, a Baszk Autonóm Kormány szocialista miniszterelnöke. Bár a Néppárt szerint nem lehet kivételt tenni pusztán azért, mert az Amaiurról van szó, a precedensek alapján ez az álláspont nehezen védhető. Így tehát sem a korábbi példák, sem pedig a López által említett politikai szempontok nem indokolták a Néppárt döntését. Az El País spanyol napilap szombati vezércikkében úgy fogalmazott, a PP a korábbi gyakorlat szerint megpróbálja elszigetelni az abertzale baloldalt, ami jelen esetben súlyos politikai hiba.

A Kongresszusban betöltött szerepénél sokkal fontosabb egy esetleges abertzale frakció szimbolikus jelentősége. Az ETA (Euskadi Ta Askatasuna) baszk szeparatista szervezet fegyverletételről szóló bejelentését követően a radikális baloldalnak meghatározó szerep juthatna a békefolyamat során, éppen ezért a PP döntése sok mindent előrevetíthet. Kérdés, Mariano Rajoy miniszterelnök hogyan viszonyul majd az egységes abertzale szektor pártjaihoz és valóban ki kívánja-e őket zárni a béketárgyalásokból. A korábban sokat kritizált radikálisok ugyanis immáron a demokratikus kereteken belül egyre nagyobb népszerűségre tesznek szert Baszkföldön és Navarrában.

A végső döntéstől függetlenül tehát hamar bebizonyosodott, az Amaiur kongresszusi jelenlétéből valós politikai hasznot húzhat az abertzale baloldal. A Mariano Rajoy miniszterelnök által vezetett néppárti kormány már hivatalos beiktatását megelőzően kellemetlen helyzetbe került, és a radikális baszk koalíció mellett a kisebb jelenléttel bíró pártokkal is szemben találta magát. Az ETA-val lefolytatandó békefolyamat pedig a mostaninál összehasonlíthatatlanul nagyobb társadalmi nyomás alá fogja helyezni Mariano Rajoy-t, akinek csakhamar alkalmazkodnia kell a kialakult helyzethez. A radikálisok megnövekedett politikai súlya és manőverező-készsége még nehéz feladat elé állíthatja a Néppártot a közeljövőben. A korábban alkalmazott politika úgy tűnik, egyre kevésbé vezet eredményre.

Kiegészítés: Az elemzés megjelenése óta beiktatták Mariano Rajoy néppárti kormányát, az Amaiur frakcióalakításáról szóló döntés pedig nem került megváltoztatásra. A radikálisok így kénytelenek csatlakozni az önálló frakcióval nem rendelkezők csoportjához.

Az elemzés a Kitekintő külpolitikai portálon is olvasható.