Sorozatunk első részében az észak-spanyolországi Galícia tartományba látogatunk, hogy megnézzük az ezredforduló egyik legjobb spanyol csapatának, a Deportivo La Coruñának a stadionját. Noha az eltelt közel 10 évben a Depornak nem sikerült állandósítania a korábbi sikereket, a csapat illetve a Riazor Stadion változatlanul Spanyolország egyik legpatinásabbikának számít.
Mivel La Coruña közvetlenül az Atlanti-óceán partján fekszik, a magyar ember számára igazán különleges hangulat uralkodik a városban. Ez nem a napfényes Spanyolország, ez az esős Galícia. Jelen sorok írójának pályabejárása sem volt tökéletes, de a Riazort esőben is látni kell, talán még hóban is, ha az élet úgy hozza... Nem véletlenül tartják legendásnak az 1944-ben épült, majd az idők során többször átalakított stadiont. Sok olyan pályát ismerünk, amely városközpontban található, de hogy a Riazor emellett még az Atlanti-óceán partján is fekszik, az már igazán pazar párosításnak mondható.
Ha stadion-túrázni, netán egy Depor-meccsre támad kedvünk a kevésbé napfényes északon, nem lesz nehéz dolgunk az orientációval. Noha A Coruña tömegközlekedése elsőre kissé kusza, végül boldogulni lehet vele - ha pedig nem, gyalog sem vészesek a távolságok. A Riazor elvégre megér egy kis sétát. Ha pedig séta, érdemes az óceánparton gyalogolni (Paseo Marítimo), hiszen a Riazor strand (Playa Riazor) félkörívében nem csak a csodálatos Atlanti-óceánt, hanem a stadiont is megpillanthatjuk a távolban. Kétségtelelen, hogy látványosabb lenne mindez, ha Riazor előtt található Sportpalota nem takarná a képet, de ne legyünk telhetetlenek.
Az ember egy pillanatra el mereng: mi lehetett itt a SúperDepor idejében, vagy amikor a klub 2000-ben megnyerte a bajnokságot és az emberek az európai porondon vitézkedő csapatért mentek ki a pályára? Djalminha, Bebeto, Tristán, Makaay - nem kis varázslók játszottak a Riazor gyepén egykoron. A klub ajándékboltjában pedig nem felejtették el a régi idők dicsőségét, még mindig megtalálhatóak az egykori kedvencek (retro)pólói. A Lotto által szponzorált klub boltja összességében elég tágas és jól felszereltnek tűnik, a hivatalos kiírások pedig a másodosztályban is összefogásra buzdították a szurkolókat.
A Marathoni kapu mögött átsétálva a Havanna sugárúton már nagyon fura érzése támad az embernek, hiszen egyszerre kezdi el érezni a 35 000 fős stadion méreteit és a korábbi átalakítások hiányosságait, miközben az utat szegélyező kolonialista kúriák látványa is szédítő. Az ember belegondol, mi lett volna, ha kicsit több szerencsével megválthatja a 4 eurós stadion-túra jegyet, vagy esetleg egy mérkőzés is belefér az a coruñai kirándulásba... 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése