A galíciai vonatszerencsétlenség hátteréről

Miközben a magyar online média a korábbi szalagcímek után lassan megfeledkezik a múlt szerdai spanyol vonatszerencsétlenségről, Galíciában tovább folyik a baleset pontos okait kutató nyomozás. A vonat fekete dobozának kiértékelése előtt a válaszok mellett a tragédiát övező kérdések száma is növekszik.

Július 25-e Szent Jakab, Galícia és Spanyolország védőszentjének napja, sokan éppen ezért ünnepelni utaztak szerda este az észak-spanyolországi tartományba. A Madrid és O Ferrol között közlekedő gyorsvonaton a spanyol híradások szerint megközelítőleg 220 személy tartózkodott az utóbbi fél évszázad legsúlyosabb spanyol vasúti tragédiájakor. A balesetet követő belső rádiós kapcsolatra hivatkozva korán kiszivárgott, hogy az Alvia gyorsvonat vezetője 190 kilométer per órás sebességgel próbált bevenni egy szűk kanyart a galíciai Santiago de Compostela közelében, aminek következtében a szerelvény kisiklott és nekicsapódott a vasúti pályát szegélyező betonfalnak.

forrás: elmundo.es

"Az európai és a spanyolországi biztonsági rendszerek minden esetben össze vannak hangolva a vonattípusokkal és a sebességhatárokkal, amelyeket szakemberek határoznak meg, a vonatokért felelős személyzetnek pedig figyelembe kell őket venniük." - nyilatkozta Ana Pastor, spanyol fejlesztési miniszter asszony. Ugyanakkor továbbra is folyik a nyomozás annak kiderítésére, valójában mi okozta július 24.-én az észak-spanyolországi vasúti szerencsétlenséget, amiben mindeddig 79-an veszítették életüket. Miközben biztosnak látszik, hogy Francisco José Garzón Amo mozdonyvezető jóval meghaladta a vasúti pálya adott szakaszán érvényben lévő 80 kilométer per órás sebességhatárt, a tragédia körülményei ennél jóval összetettebbek.

Noha több helyen is megjelent, a szerencsétlenség nem a spanyol nagysebességű vasút, az ún. AVE pályaszakaszán történt. A madrid-santiago-i vonal ugyanakkor különlegesnek számít ebből a szempontból, a spanyol fővárost Galíciával összekötő vonatok ugyanis Valladolidig az AVE, Valladolid és Ourense között a hagyományos, Ourense és Santiago de Compostela között pedig ismét az AVE nyomvonalán haladnak. Az Ourense és Santiago közötti mintegy 90 km-es szakaszt 2011 végén adták át, a hagyományossal szemben az AVE vasúti pálya pedig közel 300 kilométer per órás sebességgel való haladást is megenged. A közvetlenül Santiago előtti kilométerek viszont már nem tartoznak a nagysebességű pályához, pontosan azon a rövid szakaszon, ahol a szerdai tragikus baleset történt.

forrás: elmundo.es

A szerencsétlenség helyszínét jelentő szűk kanyar már az átadást követő sajtórendezvényen is kritikákat ébresztett, valamint többen felhívták a figyelmet arra, hogy a galíciai főváros előtti szakasz még a Franco-korszakban épült. A beruházás magas költségei miatt ugyanakkor nem került sor a nagysebességű nyomtáv meghosszabbítására. Ebből következik, hogy a vonatvezetőknek a korábbi 200-250 kilométer per órás sebességről a Santiago előtti zárt kanyarban  megközelítőleg 80 kilométer per órára kell lassítaniuk - a spanyol sajtóban megjelent szakértői információk szerint.

Mindezt garantálja az ún. ASFA biztonsági rendszer is, amely a vasúti pálya egyes szakaszain méri a vonat sebességét és jelez a vonatvezetőnek, szélsőséges esetben pedig a vonat lefékezését is megkezdi. Noha szakértők szerint ennek a biztonsági rendszernek a hatékonysága nem ér fel a nagysebességű vasúti pályákéval, kérdés, miért nem akadályozta meg vagy mérsékelte a balesetet. Miközben a spanyol sajtóban megjelenő információk egyöntetűen a mozdonyvezető felelősségét hangsúlyozzák, a közel 30 éves vasúti múlttal rendelkező Garzón Amo valószínűleg tisztában volt a sebességtúllépés lehetséges következményeivel. Noha különböző bulvár információk a sebesség megszállottjaként állítják be, az Ourense-Santiago szakaszt megnyitása óta jól ismerő galíciai mozdonyvezető kizárólagos felelőssége vitatható.

Egyes alternatív spanyol médiumok felvetették a Renfe spanyol vasútvállalat közvetlen felelősségét is a balesetben. A súlyos hiányt maga előtt görgető vállalat rá van kényszerülve költségei racionalizálására, amely negatívan befolyásolja a vasúti dolgozók munkakörülményeit is. Felvetések szerint mindez közvetlen szerepet játszhatott a tragédiában, miután a kártérítést maguk után vonó késések elkerülése végett a vonatvezetők "rugalmasan" ítélhetik meg a sebességhatárokat. Hasonló találgatások minden bizonnyal felmerülnek még a gyorsvonat fekete dobozának vizsgálatáig, amely a remények szerint pontos információval szolgál majd a vasúti szerencsétlenség okairól.

A hír a Kitekintő külpolitikai portálon is olvasható.