Szemtől szemben: a spanyol miniszterelnök-jelöltek televíziós vitája

November 7.-én, hétfőn tartották meg Spanyolországban a közelgő választások előtti első és egyetlen televíziós vitát, amelyen a jelenleg kormányon lévő Szocialista Párt (Partido Socialista Obrero Español – PSOE) jelöltje Alfredo Pérez Rubalcaba és az ellenzéki Néppárt (Partido Popular – PP) jelöltje Mariano Rajoy vett részt. A 100 perces vita folyamán egymásnak feszült a két spanyol miniszterelnök-jelölt, ugyanakkor valódi fordulatot nem láthatott az egyes adatok szerint közel 12 millió tévénéző, aki hétfő este a „szemtől szembent” választotta.

forrás: diariodeavisos.com

„Csak azért néztem, mert nem volt más” – jelentette ki egy idős úr az El Mundo politikai napilap video-riportjában a vita másnapján. Valóban, hétfő este nehéz helyzetbe került az a tévénéző Spanyolországban, aki nem volt kíváncsi a vitára, hiszen az állami csatornákon kívül a kereskedelmi adók egy része is közvetítette a jelöltek retorikai összecsapását. Spanyolországot döntő többségében megmozgatta a Televíziós Tudományok és Művészetek Akadémiája által rendezett vita, amelyet az intézmény elnöke, Manuel Campo Vidal moderált. Annak ellenére, hogy az eddigi adatok szerint az esemény kiérdemelte a tévénézők figyelmét, valódi fordulat híján nem változtatott döntően a kampány eddigi lefolyásán illetve a várható választási eredményeken. Az előrejelzések szerint a Néppárt nagy fölénnyel nyerheti meg a november 20-i parlamenti választásokat, és az abszolút többség megszerzésének a lehetősége sem tűnik kizártnak.

Miközben Alfredo Pérez Rubalcaba szocialista jelölt elsődleges célja az volt, hogy a vita által kínált, több helyen utolsó esélynek nevezett lehetőséget megragadja, addig a néppárti Mariano Rajoy fölényes vezetése megnyugtató tudatában ülhetett vitaasztalhoz hétfő este. A vita lefolyása meglehetősen merev, előre egyeztetett szabályok szerint zajlott. A rövid köszöntő monológok után három elkülönülő blokkba tömörödve jelentek meg azok a témák, amelyeket Spanyolország jelenlegi helyzetében a legfontosabbnak gondoltak tárgyalni. A jelöltek felváltva, tetszőleges hosszúságban beszélhettek a témakörökön belül, de a blokkok nem egyforma időtartalmúak voltak. Az első – és legfontosabbnak tartott – gazdaságra 40 perc, a jóléti állam juttatásainak kérdésére 30 perc, a harmadik sokszínű témára pedig 20 perc állt rendelkezésre, a végén egy 3 perces zárómonológgal.

A köszöntő monológok során látszott, egyik politikai veterán sem tudja magát teljesen függetleníteni a rá nehezedő nyomástól. Noha a vitát indító Rajoy valamivel magabiztosabbnak látszott a kényszeresen pislogó, láthatóan feszült Rubalcabanál, a gazdasági blokk megkezdésekor ez a helyzet csakhamar megfordult. A témát megnyitó Rubalcaba nagy aktivitással vetette magát a vitába, és a stílusára jellemző magyarázó, tanári hangnemben nekilátott gazdasági elképzeléseinek kifejtéséhez. Rajoy válasza pedig egészen komikus módon fedte fel a néppárti jelölt feszült lelkiállapotát, amikor „Alfredo Pérez Rubalcaba úr” helyett „Alfredo Rodríguez Rubalcabának” hívta vitapartnerét, a jelenlegi spanyol miniszterelnök, Rodríguez Zapatero után (ez az elszólás néhány perccel később majdnem újra megismétlődött). Rubalcaba reakciója természetesen nem maradt el, emlékeztetve Mariano Rajoyt a Zapatero ellen korábban két ízben is elvesztett választásokra.

Az első tematikus blokknak korábban kulcsszerepet tulajdonítottak a politikai elemzők, hiszen az euro-válság továbbra is nagy nyomást gyakorol Spanyolországra. Miközben a munkanélküliek száma meghaladja a kritikus 5 millió főt, rohamosan nő a társadalmi feszültség és a közvélemény megoldásokat vár. A november 20.-i, előre hozott választások nyertesére tehát óriási feladat hárul. Ennek a feladatnak az ismertetésére szorítkozott Alfredo Pérez Rubalcaba, aki amellett, hogy saját elképzeléseit vázolta, heves kérdésfelvetésbe fogott a néppárti választási programmal kapcsolatban. A riporteri posztúra pedig láthatóan meglepte Mariano Rajoyt, aki igyekezett kitérni a kérdések elől és inkább általános, populista hangvételű kijelentésekkel ráterelni a figyelmet a jelenlegi, igen súlyos gazdasági helyzetre. A néppárti kampány középpontjában minden tekintetben a változás áll, és ezt a vita is jól mutatta.

A gazdasági blokkot követő stúdióelemzés folyamán nyilvánvalóvá vált, a Rubalcaba által alkalmazott „kérdezőbiztosi” taktika nem csak Mariano Rajoyt lepte meg, hanem a Televisión Española (TVE) által meghívott politikai elemzőket és újságírókat is. A folyatatás ugyanakkor valamivel kiegyenlítettebb retorikai párbajt hozott, és bár Alfredo Pérez Rubalcaba igyekezett pontról pontra támadni Mariano Rajoy választási programját, a néppárti jelölt képes volt kijönni a szorításból. Az első két tematikus blokk megmutatta, hogy paradox módon a kormánypárti jelölt viselkedése és aktivitása már az ellenzéki Rajoy miniszterelnökségét veszi alapul, vagyis Rubalcaba taktikai szempontból miniszterelnöknek tekintette Mariano Rajoyt, kérdéseivel pedig megpróbálta hibás és hiányosnak tartott programját leleplezni.

A vita utolsó blokkja nagyobb teret engedett a politikusoknak arra, hogy az általuk egyéb prioritásként értékelt pontokról beszéljenek. Ezt a részt Rubalcaba nyitotta meg, aki az elmúlt 7 év szocialista kormányzása során elért szabadságjogok kérdését hozta fel, kiemelve a homoszexuálisok házasságát támogató liberális szocialista politikát, illetve a női egyenjogúság helyzetét. Miközben a nők helyzetének javítását Rajoy is prioritásként értékelte, a figyelmet inkább a bürokrácia helyzetére irányította. Rubalcaba utolsó témáját az ETA baszk szeparatista szervezet fegyverletétele jelentette, amelyben összefogásra buzdított a végső siker érdekében – Rajoy teljes egyetértése mellett.

A vita végeztével következhetett a politikai gyorselemzés, amelyben mind a Szocialista Párt, mind pedig a Néppárt megbízottjai egyértelmű győztesként tekintettek jelöltjükre. A megosztottság a politikai elemzők között is felütötte a fejét, hiszen igen eltérő látásmódok születtek a vita értékelése kapcsán. A legnagyobb spanyolországi politikai napilapok főcímei ugyanakkor eloszlatni látszottak a kételyeket: csupán a baloldali Público nevezte meg Alfredo Pérez Rubalcabát a vita győztesének, a többi sajtóorgánum eltérő mértékben ugyan, de Mariano Rajoy sikereként értékelte az este folyamán látottakat.

A vita óta a kép egyre árnyaltabbá válik, hiszen a közel sem reprezentatív internetes közvélemény-kutatások jóval kiegyenlítettebb eredményt mutatnak. A biztos pártszavazókat minden bizonnyal nem rendítették meg a látottak; a kiegyenlített retorikai küzdelem mind a szocialistáknak, mind pedig a néppárti tábornak visszaigazolást jelenthet. A meghatározónak számító bizonytalan szavazók ugyanakkor továbbra is nehéz döntés előtt állnak. A spanyol sajtóban megjelent elemzések nagyrészt egyetérteni látszanak abban, hogy a bizonytalan szavazatokra nem volt nagy hatással a hétfői televíziós vita. A szocialisták által remélt döntő fordulat elmaradt, ez pedig azt jelenti, hogy a Néppárt egyre magabiztosabban készülhet a kormányalakításra. A választásokig még másfél hét van hátra, és bár nagy meglepetéseket már nem prognosztizálnak az elemzők, az abszolút többség kérdése nyitott maradt. Úgy tűnik, a szocialisták számára ennek megakadályozása jelentheti az utolsó célkitűzést.