Cholismo a spanyol Király Kupa döntőjében

Cholismo (magyarosan: cholizmus) - főnév

1. Diego Pablo Simeone, ismert becenevén Cholo Simeone korábbi argentin válogatott labdarúgó, jelenlegi futballedző karakteréből fakadó futball-látásmód, futballfilozófia

2. Az Atlético Madrid spanyol labdarúgóklub szurkolói között terjedő hitvallás, életérzés

forrás: elpais.com

Az Atlético de Madrid heroikus csatában, hosszabbítást követően 2:1-re legyőzte a Real Madridot a spanyol Király Kupa 2013-as döntőjében. A fővárosi piros-fehérek ezzel 14 év után először győzték le az örök riválist és a lehető legfontosabb mérkőzésen törték meg a korábban időtlennek tetsző átkot. A kupasorozatban gólkirályi címet szerző Diego Costa és a döntőben győztes találatot jegyző João Miranda mellett az Atlético szurkolók egyöntetű véleménye szerint a siker elsőszámú letéteményese Diego Pablo Simeone vezetőedző. Persze ez ebben a formában talán soha nem hangzott el, hiszen az argentin trénert évtizedek óta a futballvilág csak úgy emlegeti: Cholo Simeone.

Egy korábbi legendásan harcos Boca-futballista után, nevelőedzőjétől kapta a becenevet, amely végigkísérte labdarúgó-pályafutását. Nem is akármilyen pályafutást méghozzá. Több bekezdésre való címet nyert, amelyek közül ki kell emelni az Atlético-val ünnepelt spanyol bajnokságot és kupát, amik a madridi klub egyik ikonjává emelték őt. A fáradhatatlan harcost távozása után sem feledték el a Manzanares-partján és Cholo sem tagadta meg soha a matracos klubot, ahova 2011 végén edzőként tért vissza egy olyan időszakban, amikor a régi fényét megvillantó történelmi alakulat ismét a középszerbe való visszasüllyedéssel fenyegetett. Simeone pedig nekilátott a munkához és fél évet követően elhódította az Atlético második Európa Ligáját. Tündérmesébe illő történetnek tűnt, de még közel sem volt vége.

A Szuperkupa győzelmet követő ünneplésen Cholo a madridi Neptuno téren tízezrek előtt kijelentette, a játékosok a szurkolók szívével játszották végig a mérkőzést és ezen múlott a győzelmük. Igaza volt. Simeone érkezése óta a kolumbia válogatott Radamel Falcao-n kívül valódi klasszisok nélkül vált sikeressé az Atlético Madrid, amely a döntő mérkőzéseken a mai futballban szokatlan egységet alkotva küzdött a győzelemért. A Real Madrid elleni kupadöntőt is a csapat nyerte meg egy minőségi különbséget maga mögött tudó ellenféllel szemben, akit előzetesen a mérkőzés egyértelmű esélyeseként kezelt a spanyol szaksajtó. Ez az Atlético ismét a szurkolók szívével játszott, akik a döntő bizonyos szakaszaiban szinte hazai pályát teremtettek a Spanyol Labdarúgó Szövetség döntésének értelmében ezúttal semlegesnek számító Santiago Bernabéu Stadionban.

Az Atlético a pályán és a lelátón is felülkerekedett. A piros-fehér játékosok küzdeni akarása nem ismert határokat egy olyan mérkőzésen, ahol a Real Madrid vezetését követően és a második félidő elején is plusz energiákat kellett felszabadítani a győzelem érdekében. Sikerült, elég csak Juanfran mentésére és sérülését követő játékára, vagy Gabi vérző orrára gondolni. A belga Courtois kapusbravúrjai, a középpályán robotolók kitartása, a csatár Diego Costa védőmunkája és Radamel Falcao önzetlen játéka nélkül az Atlético valószínűleg nem lett volna képes megtörni a 14 idény óta tartó átkot a városi rivális ellen. Végül sikerült, hiszen a játékosok ezúttal Cholo szívével küzdöttek a Bernabéuban és elhódították a Király Kupát. A lelátó után a pályán is eluralkodott a cholizmus.