Ha csütörtök, akkor paella

Noha a KultúrTapas még mindig nem gasztroblog, csütörtök apropóján egy kis gasztro-érdekességgel indítjuk el a posztok remélhetőleg minél hosszabb sorát. Első témánk egy igazi spanyol kultúrközhely, a paella lesz.

2013 A Paella Éve

Mivel az autentikus valenciai paella receptjét elsősorban Valenciában, másodsorban pedig az internetes főzőportálokon célszerű keresni, a mi posztunk valójában a naptár felől közelíti meg a témát. Hogy mire gondolok? Spanyolországban tradicionálisan vasárnap szokás paellát ebédelni, amit - talán kissé meglepően - mindig első fogásként szoktak fogyasztani. Természetesen minden régiónak, városnak, falunak és háznak megvannak a maga szokásai (az egyetlen közmegegyezés szerinti szabály talán csak az, hogy az igazi paella mindig szabad tűzön készül), a legérdekesebb szokás pedig talán a Madrid tudhatja magáénak.

A fővárosban és környékén a hagyomány szerint csütörtökönként szokás paellát enni, az éttermek és bárok ennek megfelelően szinte minden csütörtökön tartanak is belőle a napi menü fogásai között. A furcsa szokásra több magyarázatot is adtak már, kezdve a tengerparti halszállítmányok érkezésétől egészen a szolgálólányok szabadnapjáig. A legérdekesebb elmélet viszont csupán az 1950-es évekig nyúlik vissza, és a francoizmus egyik népi hiedelmén alapszik. A történet szerint maga Franco tábornok igencsak szerette a paellát, és szokása volt csütörtökönként Madrid valamelyik találomra kiválasztott éttermében ebédelni, természetesen azzal a megkötéssel, hogy kiváló paellát főzzenek az adott helyen. A vendéglősök később összefogtak annak érdekében, hogy csökkentsék az őket érő "szerencse" esélyét és elhatározták, mindegyikük készít az ételből csütörtökönként. A nagy választéknak köszönhetően ezáltal kisebb volt az esély arra, hogy a Vezér éppen az ő éttermüket válassza aznap.

Francisco Francóhoz hasonlóan feleségéhez is kötődnek hasonló legendák. Talán nem meglepő, hogy a Tábornokkal ellentétben doña Carmen számára nem az ételek, hanem az ékszerek jelentettek nagyobb örömöt. A család galíciai birtokán, a Pazo de Meirásban töltött nyarak alkalmával az asszonynak éppen ezért szokása volt ellátogatni a közeli A Coruña neves ékszerüzleteibe, ahol a legszebb darabokat, az ékszerészt "megtisztelve" ajándéknak tekintette. A Franco tábornok családjához köthető anekdoták egyike szerint Carmen asszony első látogatásai után a régió ékszerészei egy alapot hoztak létre. Ha valamelyik üzletet a Tábornok felesége meglátogatta, az ékszerész tetemes veszteségét később az alapból kapott összeggel egyenlíthette ki. Talán soha nem derül ki, hogy a fenti anekdoták vajon igazak voltak-e, a diktátorhoz és feleségéhez azonban számos hasonló legenda fűződik. Madridban pedig a mai napig paellát ebédelnek csütörtökönként...