3. Forduló idegenben: El Sadar

A baszk pályabejárások után kicsit odébb állunk, de még mindig a "zord" északon barangolunk, sőt, a baszkoktól sem távolodunk el teljesen. Következő állomásunk a pamplonai Reyno de Navarra, az a stadion, ahol nemrég még Vadócz Krisztián is futballozott.

Mi tagadás, Pamplona nem tartozik az európai, de még csak a spanyol futballfővárosok közé sem. Az észak-spanyolországi Navarra tartomány központja ennek ellenére világszerte híressé vált bikafuttatásáról, amelynek következtében - ha csak egy hétre is - de minden nyáron az ünnepségek fővárosává változik. A San Fermín ünnep Pamplona életében túlzás nélkül döntő jelentőségű, hiszen ilyenkor a város kifordul önmagából és a végeláthatatlan kavalkád felülírja az egyébként békés és élhető hangulatot. A szállodák és a bárok megtelnek és megkezdődik az őrület: július 6. és 14. között a világ a feje tetejére áll Pamplonában. A hét napon át tartó bikafuttatások őrültségét pedig valószínűleg csak az értheti meg, aki már részt vett rajtuk: szűk, sikátoros utcák és kaptató 850 méteren át bikák között több ezer ember társaságában.

De hagyjuk most a San Fermín-t és a bikafuttatást, hiszen stadionlátogatásra utazunk Pamplonába, nem pedig próbára tenni a szerencsénket! Noha Pamplona nem nagy város, a Reyno de Navarra-ba eljutni nem egyszerű feladat, hiszen a város déli peremén, a központtól meglehetősen messze található. Az Osasuna pályáját 1967-ben adták át, és bár később számos átalakítást és felújítást is elvégeztek rajta, meglehetősen vegyes képet mutat. Ha az ember Pamplonában stadionlátogatásra adja a fejét, bátran megkérdezhet bárkit, szívélyesen útba fogják igazítani.

A Club Atlético Osasuna neve akár a magyarországi hagyományok szerint (Haladás, Egyetértés...) is megállná a helyét: Egészség Atlétikai Club. Az Osasuna a spanyol első osztály egyetlen csapata, amelynek baszk neve van. Mint azt a bevezetőben említettem, az Anoeta és a San Mamés után itt is megvan a baszk-faktor. Pamplona (baszk nevén: Iruña) ugyanis történelmi baszk város, és bár az emberek döntő többsége spanyolul beszél, a kétnyelvű feliratok és utcatáblák mutatják a kettős identitást. A pálya a legkisebb első osztályú spanyol stadionok közé tartozik - 19 800 fő befogadására alkalmas - és ha már a magyarországi összefüggéseket említettük, itthoni léptékek szerint sem tekinthető hatalmasnak. A szemközti parkolót, valamint a stadion mögötti sivatagos építési területet csupán a hosszanti oldal kékes üveggel borított homlokzata és az ott található Osasuna ajándékbolt ellensúlyozza valamennyire. Noha a kiszolgálás rendkívül készséges, a szokásosnál valamivel kisebb a választék és sajnos stadiontúrán sem vehetünk részt.

Mindez azért is nagy kár, mert az ütött-kopott külső egy rendkívül dekoratív belsőt takar. A pálya igazi darázsfészek, hiszen a fedett lelátók és a kis tér könnyen katlanná változhat, ha a szurkolók igazán beindulnak. Az alacsonyabb lelátórészek mellett az igen meredek főlelátó átlátszó tetőszerkezete nem árnyékolja be teljes mértékben a stadiont, míg a kapuk mögött két eredményjelző tábla található - amint az Spanyolországban megszokott. Összességében tehát a Reyno de Navarra egy nagyon kulturált, közel 20 000-es létesítmény, ami egy kis klub igazi bástyája.

Ha pedig Osasuna, nem feledkezhetünk meg a magyar válogatott védekező középpályásáról, Vadócz Krisztiánról sem, aki 2011 szeptemberéig három idényen át a csapat játékosa volt. Ha az ember elég jól informált (értsd: alaposan kifaggatja a helyieket), az Osasuna tajonar-i edzőközpontja sem tűnik elérhetetlennek. A stadiontól is kijjebb, Pamplona külterületén található a klub edzőközpontja, amit szintén a 11-es busszal lehet megközelíteni. Az tajonar-i létesítmény számos füves és műfüves pályájával minden igényt kielégít, de a kis centerpálya és a puritán öltözőépület jelzi, Pamplonában nincsenek túlzások és pénzszórás, az Osasuna egy kis klub visszafogott lehetőségekkel. A közel egy órás, igen intenzív edzésen José Luis Mendilibar vezetőedző egy pillanatra sem hagyja leállni a fiúkat, köztük Vadócz Krisztiánt. A rekkenő augusztusi hőség ellenére folyamatosan mennek az egyérintők illetve a kombinatív passzok gyakorlása, míg az edzés vége kétkapus játékkal telik, félpályán. A közel 100 néző előtt zajló, hétközi tréning után az Osasuna szurkolók által igen kedvelt Vadóczal is szóba elegyedünk, aki kimerültségében nem bizonyul túl közlékeny honfitársnak. A sors furcsa fintora, hogy egy hónappal később a középpályás elhagyja az Osasunát, és visszatér korábbi holland klubjába.