Helyzetkép a spanyol választási kampány alakulásáról

A 2011 novemberi, előrehozott spanyol választások előtt kevés olyan dolog van, amiben a kormányzó szocialisták még bízhatnak, hiszen minden a Mariano Rajoy vezette Néppárt fölényes győzelmére utal.

forrás: rubalcaba.es

November 20-án parlamenti választásokat tartanak Spanyolországban, a közvélemény-kutatók és politikai elemzők pedig egyetérteni látszanak abban, hogy a jelenleg ellenzékben lévő Néppárt (Partido Popular – PP) közel nyolc év után ismét készülhet a kormányalakításra. Mindeközben a szocialisták (Partido Socialista Obrero Español – PSOE) Alfredo Pérez Rubalcabának, a párt miniszterelnök-jelöltjének karizmájára próbálnak építeni, akinek politikai tapasztalata sokat segíthet abban, hogy a hátralévő több mint két hónapban a PSOE fel tudja venni a harcot Mariano Rajoy néppárti jelölttel. A lassan kibontakozó kampány egyik érdekes elemét az ETA (Euskadi Ta Askatasuna) baszk szeparatista szervezet 2010. szeptember 5-ei bejelentésének egyéves évfordulója adta. A hivatalos kormánykommunikáció, valamint egyes spanyol lapok egyöntetű véleménye szerint a szervezet súlyos válságban van, az erőszak vége pedig belátható távolságba került Baszkföldön.

A Spanyolországot fojtogató gazdasági válság közepette felelős döntésnek hatott, amikor José Luis Rodríguez Zapatero spanyol miniszterelnök július 29-én bejelentette, nem tölti ki teljes mandátumát, és az eredetileg jövő év márciusában esedékes parlamenti választásokat négy hónappal előbbre, november végére hirdeti ki. Mariano Rajoy elégedetten fogadta a bejelentést, a két nagypárt kampánya pedig csakhamar meglehetősen egyértelmű irányt vett. A Néppárt, megnyugtató helyzetének tudatában visszafogott aktivitást fejt ki és Rajoy alakja helyett elsősorban a változás tényét helyezi előtérbe. Mivel Spanyolországban a PSOE és a PP politikai dominanciája gyakorlatilag megtörhetetlen, a néppártiak kommunikációja egyértelmű: a változást egyedül a PP jelentheti. Változásra pedig valamilyen formában szükség van, hiszen a pénzügyi és gazdasági válság az elmúlt években súlyos helyzetbe sodorta Spanyolországot, amelyet Portugáliával és Olaszországgal egyetemben az eurozóna leginkább veszélyben lévő államának tartanak.

Noha úgy tűnik, ebben a helyzetben a PSOE nyolc éve tartó kormányzásának folytatására nem sok esély mutatkozik, a szocialisták felsorakoztak Alfredo Pérez Rubalcaba mögé, aki bízik a választók felelős döntésében. Kétségtelen, Rubalcaba karizmatikusabb személyiség, mint Mariano Rajoy, noha mindketten nagy politikai tapasztalattal rendelkeznek. A Néppárttal ellentétben a szocialisták kampánya egyértelműen a miniszterelnök-jelölt személye köré épül mindezidáig, hiszen a már említett kulcsszót, a jótékony változást ő jelentheti a PSOE oldalán. Rubalcaba magabiztos és nyugodt kisugárzása bizalmat ébreszthet a semleges vagy bizonytalan választókban, ugyanakkor az elmúlt három és fél, válság sújtotta év mérlege miatt még így is hatalmas feladat elé állítja a szocialista párt kampányfelelőseit. A spanyol El País napilapban megjelent legfrissebb közvélemény kutatás szerint a Néppárt több mint 14 százalékponttal vezet a PSOE előtt, ami jelenleg behozhatatlan előnynek tűnik.

 

forrás: gara.net

Ennek ellenére a szocialista kampánygépezet igyekszik minden lehetőséget megragadni a választók bizalmának visszanyerése érdekében, és az elmúlt években elért (rész)sikereket a lehető leghatékonyabb módon felhasználni a kampány során. Ebben a tekintetben az elmúlt hetek egyik legérdekesebb témáját az ETA baszk szeparatista szervezet korábbi bejelentésének egy éves évfordulója szolgáltatta. A dátum kapcsán több elemzés is napvilágot látott, amelyek többsége – a hivatalos kormányzati álláspontra támaszkodva – kiemelte: a szervezet történelmi mélypontra került a közelmúltban. A spanyol kormány határozott állítása szerint az ETA a végnapjait éli, és egyre közelebb a megbékélés Baszkföldön.

2010. szeptember 5.-én az ETA bejelentette, felhagy az erőszakos cselekmények végrehajtásával, és amennyiben a spanyol kormány is késznek mutatkozik rá, bizonyos feltételek mellett hajlandó "a demokratikus folyamat elindítására". Ezt a bejelentést 2011 januárjában egy másik is követte, amely deklarálta az "állandó, általános, és ellenőrizhető" tűzszünet állapotát. Mindeközben a spanyol kormány a szervezet eddigi legmélyebb válságaként értékeli az eseményeket és folytatja a terrorizmussal szembeni harcot. Az elmúlt hetekben megjelent újságcikkek, kormányoldali forrásokra hivatkozva rámutatnak, az ETA mind anyagi, mind pedig humán erőforrásait tekintve igen nehéz helyzetbe került a közelmúltban. Köszönhetően a tömeges letartóztatásoknak, valamint a szervezet által használt búvóhelyeken talált fegyverek és robbanóanyagok felderítésének, az ETA tetemes veszteségeket könyvelhetett el az elmúlt években.

Ezzel párhuzamosan figyelmet érdemel a baszk politikai színtér átrendeződése is. A Baszk Nacionalista Párt (Partido Nacionalista Vasco - PNV) utóbbi években tapasztalható visszaesése, valamint a baszk szocialisták (Partido Socialista de Euskadi - PSE) sikerei mellett kétségkívül az ún. hazafias baloldal (izquierda abertzale) pártjainak aktivitása határozta meg a közelmúlt baszk pártpolitikáját. Meghatározónak bizonyult, hogy a 2011. május 22.-én tartott helyhatósági választásokon az abertzale baloldal választási platformja, a Bildu kiugró eredményeket ért el. A baszk politikai szcéna sajátos és állandó küzdelmei mellett a Bildu választási eredményei kiemelt figyelmet érdemelnek, hiszen az abertzale szektort számos esetben vádolták meg az ETA vélt vagy valós támogatásával, ennek okán pedig több korábbi pártot be is tiltottak.

Mivel a májusi választásokat követően több politikai elemzés is napvilágot látott az ETA januári bejelentése, valamint a Bildu későbbi sikereinek kapcsolatát boncolgatva, különös jelentőséggel bír a szeptember 5.-i dátum egy éves évfordulója. Annak ellenére, hogy a november 20.-i parlamenti választásokon a figyelem természetesen a szocialistákra és a néppártiakra irányul elsősorban, a Bildu is jelezte indulási szándékát, ami leginkább erődemonstrációként értékelhető. A radikálisok nem szólhatnak bele a két nagypárt versengésébe, ugyanakkor a baszk szeparatista politika eseményei hatással vannak a spanyol társadalom, jelen esetben pedig a spanyol választópolgárok széles tömegeire.

Amennyiben az összeesküvés-elméletektől el is tekintünk, mindenképpen számolni kell az ETA ellen folytatott harc eredményeivel a kormány kampányának elemeként, aminek a kiemelésére a szeptember 5.-i évforduló kiváló lehetőséget nyújtott. A szeparatista csoport meggyengítése ugyanakkor még nem lehet elegendő a szocialisták győzelméhez, talán még az eredmények javításához sem. Valódi fordulatot egy esetleges újabb ETA-bejelentés okozhatna, amire viszont a radikális baszk politika is hatással lehet. Váratlan fordulatok és valódi összeesküvések nélkül pedig úgy tűnik, a Néppárt lassan tényleg készülhet a kormányalakításra.